Az ókori szerzők megbízhatóságáról vitatkoztam valakivel, és pont jól jött, hogy felkészülten szállhattam vitába. Nem sokkal azelőtt ugyanis írtam egy hozzászólást (válaszként egy másik hozzászólásra) egy Atlantisszal kapcsolatos cikk alá.

Platón (i.e. 427-347) után két évszázaddal jelent meg az első ismert (kézírással sokszorosított) hírlap, egy újabb századdal később az első napilap (Acta diurna Urbis, i.e. 151, Róma, ill. Acta senatus, i.e. 59). Nyomtatott sajtóról Kínában 732 (King Pao), Európában csak 1566 (Notizie scritte) után beszélhetünk.
A könyv maira emlékeztető formája csak a III-IV. században kezdett kialakulni, és bár a nyomtatás egyes alapelvei akár ötezer éve is ismertek lehettek, Ázsiában kb. a VII-IX. századig, Európában a XV. századig kellett várni az első nyomtatott könyvekre.

Mik lehettek tehát Platón forrásai?
Az akkori könyvtárak kizárólag kéziratokat tartalmaztak, ezek egy része egyedi lehetett, sehol máshol nem olvasható, a többi másolat, esetleg másolat másolatának a fordítása vagy fordítás másolatának a fordítása és így tovább. És a fordítások némelyike még a Google Translate-nél is gyengébb minőségű volt... A műfajok majdnem olyan változatosak lehettek, mint egy mai könyvtárban, de terjedelemre messze alulmaradtak mondjuk egy Háború és békéhez, A Gyűrűk Ura- vagy a Harry Potter-sorozathoz képest.

És persze mondanom se kell, hogy az internetnek akkoriban csak egy nagyon távoli őse létezett: a tűz- és/vagy füstjelek. Hoszzú, bonyolult üzenetek továbbítására ezt sem használták, és bár Platón egy kortársa felvetette az ötletet, a megvalósulásra csak ötszáz évvel később került sor. Platón korában még csak annyit közöltek így, hogy megtörtént-e a várt esemény avagy nem – azaz kigyúlt-e a jelzőtűz vagy sem.
Maradt még két változat: a személyes élmény – ez Atlantisz esetében nem jön össze Platónnak – vagy a szóbeszéd, ami a mai (comment/komment néven is ismert) hozzászólások ókori megfelelője. Legalábbis megbízhatóság szempontjából...