Ha a szüleimnél vagyok, néha a szeméttároló mellett parkolok. Nem egyszer láttam már a kukák mellé kitett számítógépeket, monitorokat.

Nekem is van egy-két „kinőtt” gépem, képernyőm, ami még ajándékba sem kellene senkinek... Az első gépem egy ősrégi 386-os (DOS/Windows 3.11). Még mindig működőképes, évente egyszer-kétszer jólesik elnosztalgiázni rajta. Ja, és csak azon fut a régi kedvenc (vektoriális) rajzolóprogramom...
Sajnos egyes újabb programokhoz – például a számomra fontos kottaszerkesztőhöz – már legalább Windows 95 kellett. A ’95-öshöz már új gép kellett – mert kompatibilitási bibik lettek volna a régi kibővítésével... Új program, kompatibilitás, új gép. Új meghajtó, kompatibilitás, új gép. Új modem, kompatibilitás, új gép.
Új gép, kompatibilitás, új operációs rendszer . Új operációs rendszer, új képernyő. Az összesen kilenc gép, négy képernyő. Eddig...
Ja, és a mobilszolgáltatók által forgalmazott modemek CSAK a legújabb Windows alatt futnak. XP alatt már csak akkor, ha minden frissítéssel napirenden vagyunk. De ha nem működik a modem, hogy a (hosszú, hangos sípszó)-ba frissítsem a rendszert? (A vezetékes internet számomra sajnos nem megoldás. Sokat vagyok úton, nyáron meg vidéken. Talán majd nyugdíjas koromra...)

Kompatibilitás. A Wikipédia szerint: a (számítás-)technikában készülékek, berendezések, programok együttműködését, egymással való helyettesíthetőségét vagy összekapcsolhatóságát jelentő tulajdonság.
Ez lehet:
1. Visszamenőleges. Például, ha egy irodai alkalmazáscsomag képes megnyitni a régebbi változatban elmentett dokumentumot, és menteni is a régebbi fájlformátumban. Ez gyakran teljesül is, az újabb fájlformátumot azonban ritkábban tudják olvasni a régebbi változatok, sok felhasználót állandó frissítésre ösztönözve.
2. Előre kompatibilitás esetében a rendszer régebbi változata képes kezelni az újabb változat adatformátumait, protokolljait stb. (...) Nagyszámítógépek esetén ezt az elvet már az 1960-as években alkalmazták, mikroszámítógépeknél csak az 1980-as évek közepétől. (kiemelések tőlem)

Hát igen. Hányan tudják, hogy a 95-ös utolsó változataiban volt (opcionális) USB támogatás? DOSra is lehetett, és kis jóindulattal lehetett volna 3.1/3.11-esre is meghajtókat írni újabb hardverekre... De nem. Inkább dobják ki a régit. Nehogy egy új gép helyett csak egy új alkatrészt vegyenek, mert akkor nem leszünk kurvára gazdagok – valahogy így gondolhatták Microsoft-ék. Ezért, ha véletlenül be is csúszott valahova egy kis kompatibilitás, azt jól elrejtették.

És még nem beszéltünk a méretekről. Hány merevlemezt nőttem már ki? Nem tudom. A 3.1-es méretére nem emlékszem pontosan, de egy 100 megás merevlemezen volt a DOS, a Windows 3.1, a 3.11, a WordPerfect (+Presentations!), a Word, a PageMaker és még jó néhány program meg játék, köztük egy „rajzfilmkészítő” meg egy repülőgép-szimulátor is. A jelenleg használt XP-m majdnem 7 Gigás – takarítás után, programok és egyebek nélkül. Ebből több mint hat és fél giga szemét. Komolyan, kipróbáltam: a  „lebutított” változat (Google: MicroXP) ugyanúgy tud mindent, mint a teljes verzió. Épp csak látványvilágában „szegényesebb” egy árnyalattal, viszont sokkal gyorsabb, stabilabb. És a szükséges „drájverekkel” együtt is csak 200 MB. Egy haver eee-jére ezt tettük fel, mai napig hálálkodik. (Állítólag működik 486-os gépen is, 16 MB RAM-mal!)

Ha nem volnék annyira Windows-függő, már rég áttértem volna egy más rendszerre. Talán valamikor meg is teszem. Addig is próbálgatom az alternatív rendszereket.
Szerencsére majd mindegyik elérhető „LiveCD” változatban is, sőt, az egyik kedvencem a MenuetOS (vagy MeOS), amely akár floppyról is indul! (bár kinek van még olyan...) Másik parányi kedvencem a DSL (Damn Small Linux). Utána lehet nézni, mindkettő ingyenes, letölthető, kipróbálható. Én is próbálgatom, talán majd összeérünk valamelyikkel.



***



Fogyasztói társadalom. Vásárolj! Mindegy, mit, csak új legyen és drága. És lehetőleg egyszerhasználatos... Egy (nem számítógép-)szervizben dolgozó ismerősöm mesélte, hogy cserealkatrészt rendelt a német gyártótól, és az visszakérdezett: meddig tartson?

Láttam százharminc éves varrógépet, amely mai napig működik. Nem romlik el, vagy ha mégis, kis utánajárással kapható hozzá bármilyen cserealkatrész. Nálam öregebb biciklik, motorbiciklik (pl: majd negyven éve elhunyt nagyapám Bervája) vagy autók néhol mai napig gurulnak.

Ám ez az idő szép lassan lejár. Az öt-hat éve vásárolt autóhoz, hűtőszekrényhez vagy nincs cserealkatrész, vagy pofátlanul magas az ára. Szemétre velük! A három éve vásárolt robogóm szinte többet volt a szervizben, mint az utcán. Apropó, utca: miért úgy csinálják meg, hogy jövőre is legyen munkájuk? Útburkolásra, útjavításra miért nem jár garancialevél?

Lehet, hogy akkor járnánk a legjobban, ha valahogy ki lehetne maradni ebből a körforgásból. Csinálják a gyárak a szemetet, és dobják ki maguk. Minket hagyjanak ki a buliból. Talán megunják. Vagy ha nem, és belefulladunk a szemétbe – legalább ne mi fizessünk érte. Ingyenszemét legyen!