Történelem. Királyok, császárok, hadvezérek. Hódító hadjáratok, lázadások, felkelések. Bukott vagy győztes forradalmak. Forradalmárok. Forradalmárok?

Minden forradalomban voltak-vannak-lesznek igaz és „igaz” forradalmárok. Sajnos általában az utóbbiak veszik át nagy pofával a vezetést - de csak miután a forradalom tulajdonképpen már győzött. Addig csak lapulnak, mint... szóval a fűben.

Aztán az évszámok. Ki kicsodát nyírt ki ebben vagy abban az évben?

Még egy-egy házasság is szóba kerül, de csak azért, mert ez vagy az az őrült császár a saját anyját, nővérét vagy lányát vette el.

És megint csaták és ütközetek, ennyi és ennyi ezer halott itt, ötször annyi ott. Meghódítani, lerombolni, sóval bevetni, felszántani – vagy szántani-vetni, ennyi hulla után ez már szinte lényegtelen. Mert újabb uralkodók és tábornokok következnek.

Sajnos ez a hivatalos történelem: bíborbanszületett és felkapaszkodott perverzek, gyilkosok és tömeggyilkosok (mert MINDEN sikeres hadvezér az) végeérhetetlen felsorolása. És mit tanul ebből a kölyök az iskolában? Természetesen nem azt, hogy ne ismételje meg ősei hibáit.

Miért nem lehet az iskolában az említett (fekete)lista helyett, vagy azzal legalább egyenrangúan tudomány- és művészettörténetet tanítani?